Első utunk alkalmával is már pedzegettük – na nem azt, hogy visszajövünk-e, hanem azt, hogy mikor! 2029-2030 környékét prognosztizáltuk.
2025 nyaráig bírtuk!
Megint egy lappangó érzés ért véget egy hirtelen ihlettel és vettünk egy-egy repjegyet 2026. január 31-ére oda és február 20-ára vissza. Szóval növeltük a napok számát – sajnos még mindig szabadságokkal gazdálkodunk, így csak néhány nappal leszünk többet, mint 2024-ben és új vidéket veszünk célba egy másik évszakban: a téli főváros, Sapporo és a csodálatos szigete, Hokkaido a fő cél.
Jó, de költsünk kevesebbet!
Repcsit a már „megszokott” napszakban találtunk, Budapestről délelőtt indulva másnap kora reggel érünk Tokióba. A kifejezett cél ezúttal az volt, hogy olcsóbb jegyet vegyünk, akár kínai légitársaságra fanyalodva. Jött is egy Revolut akció, bónusszal beváltható mérföldek a Turkish Airlines-ra, így ezzel kezdődött a keresgélés. Az isztambuli átszállás nagy előnye, hogy „útba esik”, így rövidül az összmenetidő, ám valahogy sehogy sem adta ki. Vagy rossz átszállás, vagy drága jegy jött ki, híre hamva sem volt az akciós mérföldeknek!
Így mentünk tovább, lássuk, mit tud Kína, de előtte nézzük meg a KLM-et, ha már mérföldek, ott van néhány pontom. S jött a meglepi! Business osztály kétszer annyiért, mint a turista. Tudom, nagyon szarul hangzik egy 400 ezres jegynél (2 főre), hogy annak kétszerese a business osztály, de a valóságban inkább 4-5-szöröse szokott lenni, így hatszor megnéztem mindent, biztos csak tévedés, de nem az volt, így odafelé bizniszen utazunk! Jól megnéztem persze, hogy ez mit is jelent és a fekvőhellyé alakítható ülőfülke meggyőzött, talán egyszer az életben akár pihentető is lehet majd a repülés. Meglátjuk!
Persze soha semmi sem mehet simán, így pár héttel a foglalás után jött az értesítő: máshogy van a menetrend. Este kell Budapestről indulni és így másnap este érkezünk Tokióba. Jó lesz, vagy kérem vissza a pénzem? Tanakodtunk, aztán jeleztem, hogy jó lesz, de előző nap, hogy ne veszítsünk napot, így január 30-án este indulunk. Ez persze picit zavar, hiszen a reggeli érkezésről már tudom, hogy mit jelent, de hiába volt borzalmas 15 óra utazás után kora reggel érkezni, nem tudhatom, hogy lehet-e ennél még rosszabb, például este érkezni… Szóval nem annyira kíváncsian várom, hogy alakul a jetlag.
A képre kattintással itt egy pazar összefoglaló az Air France Boeing 777-300 Business osztályáról
A programot időben állítsuk össze!
Tavaly lemaradtunk néhány dologról, mert nem maradt üres időpont. Nem szerveztünk időben. Márciusban repültünk, előtte decemberben kezdtünk érdemben szervezni. Idén ez nem ismétlődhet meg!
Nem is ismétlődött, még rosszabb lett. Ősszel el voltunk havazva, megterhelő volt dolgozni, meg kismillió egyéb kifogásunk volt. Úgyhogy érdemben november végén kezdtük a szervezést, elsőre az első hetet szerveztük le, majd megegyeztünk, hogy a „maradék” két hetet lazára tervezzük és majd megyünk spontán ide-oda, ha jut rá idő. Ez részben tavaly is így volt, Oszakába sok napot terveztünk és ki is jött egy szabadnap, amikor így ellátogattunk Hirosimába, ahová nem terveztünk amúgy menni.
December elején ráfordultam a második hét szervezésére is, még mindig Hokkaidóba terveztük és ahogy csináltam a programot, láttam, hogy erősen fogynak a napok. Kupaktanács, térkép, menetrend, tanakodás. A laza szervezés elvét elengedtük, rengeteget fogunk utazni, főleg nappal, hogy lássunk is valamit, de az ország ezen szeglete ritkábban lakott, a távolságok nagyobbak és bonyolultabb az eljutás. Ráadásul legnagyobb sajnálatomra a havas-hegyes vidék ilyenkor kizárólag a téli sportokra specializálódik, a nézelődő turisták hoppon maradnak, autót kéne bérelni megint, hogy „mindenhova” elmehessünk. De autót én most biztos nem bérlek, keveset vezettem téli körülmények között, egészen biztosan nem Japánban fogok először árokba csúszni bérelt autóval… Úgyhogy maradt egy feszesebb, vérszegényebb program, de bízom benne, hogy így is élvezetes és tartalmas lesz.
Nagaszakiba nagyon szerettünk volna visszatérni, de végül beláttuk, hogy ha ismét ködös-felhős idő lesz, akkor megint pórul járunk, így ezúttal Kagosimában alszunk kettőt, ahonnan jó idő esetén át lehet ugrani Nagaszakiba.
A túra egyik pikantériája, hogy nem túl nagy erőfeszítéssel meglátogathatnánk Japán
- legészakibb (Vakkanai),
- legkeletibb (Nemuro),
- legnyugatibb (Tabira-Hiradogucsi),
- legdélibb (Nisi-Ójama)
vasútállomását. Szerintem nem fogjuk, de amúgy 5 nap különbséggel fogunk járni mindegyik közelében (<50 km).
Végül visszatérünk egy éjszaka erejéig Oszakába a macskamenhelyünkre (ahol modellvasút terepasztalon mászkálnak a dögök), bepótoljuk az oszakai állatkertet, majd elvileg éjszakai vonattal térünk vissza Tokióba, ahol egy hét marad hátra a túrából. Itt remélhetőleg bepótoljuk a tavaly elmaradt látogatásokat, illetve ha marad idő / erő, visszatérünk Narába, vagy beiktatunk egy olyan látogatást, amire most még nem is gondolunk 🙂