Oszakát egyfajta csomóponti szálláshelyként terveztük be az útba, hiszen innen könnyen elérhető Kiotó, Nara, Kóbe, továbbá Tokióhoz hasonlóan hatalmas város néhány érdeklődési körbe eső célponttal.
Ennek megfelelően 7 éjszakát foglaltunk, pechünkre az egész út legszűkebb szállása lett ez, úgyhogy alig fértünk el. De hiszen nem pöffeszkedni jöttünk 🙂
Mivel a város hatalmas, itt sem volt esélyünk érdemi városnézésre, csupán apró szegleteket tudtunk felfedezni, ezeket tematikusan sorolom fel.
Várkastély
A kiemelt képen is látható várkastély sok-sok évszázados múltra tekint vissza. Közös minden stádiumban, hogy porig égett, úgyhogy a ma látogatható hatalmas kastély csak egy replikája a réginek, így legalább masszív és lift is van benne :). Gyönyörű épület egy hatalmas várkertben, ahol a szokásos centire rendezett kertek és épületek találhatók. A kastély emeletein a japán történelembe kapunk betekintést, ám több helyen tiltott a fotózás, amit sok-sok múzeumőr tartat be. A hatodik emeleten pedig betekintést nyerünk abba, hogy a környék gyakorlatilag egy végtelen város, annyi kivétellel, hogy egy-egy szegletben a végtelen víz töri meg a várost.
Harukas 300
A 300 itt a felszíntől mért magasság jelenti, azaz 300 méterre lifteztünk fel, hogy megpróbáljuk végre tényleg megpillantani a város szélét. Épphogy sikerült 🙂 Itt beszéljenek helyettem a képek:
Dioráma Étterem
Lássuk csak, szeretjük a macskákat, szeretjük a vonatokat, szeretjük a modellvonatokat is, mindezt órákon keresztül képesek volnánk nézni, szóval éhesek is leszünk, mit tegyünk? Menjünk a Dioráma Étterembe, ahol mindez egyszerre lehetséges!
Jó, az kiderült, hogy az evés abszolút mellékes tevékenység, máshonnan hozzák, menzai minőség, de tulajdonképpen nincs is ezzel semmi baj, mert nem ezért mentünk.
A 3 órás látogatásunk alatt kiderült, hogy valójában ez egy macskamenhely, az önkénteseket pedig elég sajátosan fújta össze a szél, így több lakásból alakították ki a teret, az egyik helyiségből pedig társalgót, ebédlőt alakítottak ki működő modellvasúttal, amikor pedig jönnek a vendégek, jönnek a szőrmókok is. Másik két helyiségben pedig az örögbefogadásra váró cicák laknak, ahová szintén mély betekintést kaptunk.
Universal Studios
Japán kirándulásunk legrosszabb programja volt a Universal Studios, amire előre kellett méregdrága jegyet venni, ami mellé lehetett volna sorbanállást kikerülő kiegészítéseket – szintén egy vagyonért – vásárolni. Ezeket mi kihagytuk, egész napos programra készültünk, amit a pocsék időjárás és a hozzá nem illesztett pocsék szervezés rövidített alaposan le. Az történt ugyanis, hogy szakadó esőben itt nem lehet csinálni semmit, minden, ami fedett, ahhoz sorban kell állni. Nem 15 percet, hanem olykor órákat! Boltokból és étteremből kevés van és ráadásul dög unalmas választékkal, így hamar rájöttünk, hogy 3 órát nem fogunk egy Harry Potter kastélyért sorbanállni, nem veszünk kiegészítő belépőt a Nintendo világért és mondjuk a borzalmasan gyors hullámvasútra én akkor sem ülnék fel, ha nem kellene várni rá :p
Egy szerencsés véletlennek köszönhetően viszont besodródtunk egy WaterWord élőszereplős epizódba is, ami elsőre nem tűnt túl izgalmasnak a szűk tavacska és színpad miatt, de aztán amit ott a szereplők előadtak! Attól leesett az állam. Volt rengeteg tűz, robbanás, akció, még egy repülő is becsapódott. Nem egy papírrepülő, hanem egy rendes… Szóval le a kalappal, ilyen szűk helyen ennyire aktív előadásra egyáltalán nem számítottam.
Sajnos ezek ellenére nekem ez egy hatalmas csalódás volt, egy soha többé berögződés, pedig Zsuzsával voltunk a Harry Potter Studiosban is London mellett, ami számomra is teljesen élvezhető volt, szóval nem volt magasan a léc…
Egyebek
Próbáltunk bejutni az Akváriumba, de hát oda is időben kellett volna jegyet venni, így óriáskerekeztünk egyet, amelynek bejáratára amúgy véletlenül leltünk és így döntöttünk, hogy beállunk a nem túl vészes labirintus-sorba. Ahogy haladtunk a korlátok között, egy csomó tájékoztató volt kirakva a belépőjegyekről, meg a szabályokról, így szinte sokkolt, amikor a jegykezelő közelébe kezdtünk jutni, hogy senki sem vásárol jegyet, hanem mindenki odanyújta a meglévő jegyét… Jó magyarosan borzasztó erőfeszítésekbe került, hogy ne kapjak agyvérzést, amiért a százötvenhét tájékoztató mellé nem fért oda sehova, hogy hülyegyerek, jegyet vegyél, mielőtt beállsz a sorba. Ránk került a sor, tettem a hülyét és nyújtottam a pénzt, de hát sajnos itt találkoztunk az első angolul egyáltalán semmit nem beszélő japánnal, így csak azt értettük meg, hogy a pénz itt nem segít, de várjunk. Közben kiszolgált mögöttünk állókat, ahogy haladt a kerék, de nem engedett el minket annak ellenére sem, hogy nem értettük meg az Activity-t, viszont ahogy lett egy kicsit több ideje, szétválasztott minket, Zsuzsát odaállította maga mellé, engem meg irányba rakott, így megértettük, hogy Zsuzsa marad, én elszaladok a jegyekért és soron kívül beenged. Minden elismerésem az övé, én magam már rég elzavartam volna két ilyen értetlen turistát.
Oszaka a fentieken kívül egy rakás szokatlan közlekedési megoldással szolgált, a New Tram például tök nagy csalódás volt, gyakorlatilag egy gumikerekes magasvasút, így hát egyáltalán nem értem, mi köze a „Tram”-hez, de joguk van annak hívni, aminek akarják :). Metrók és vasútvonalak mindenhol, föld alatt, föld felett, keresztbe-kasul, ennyi idő alatt csak nagyon kevés összefüggésre jöttem rá, de ahogy Tokió hatalmas városában már láttuk, a rendszer dadogás nélkül kiszolgálja ezt az iszonyatos mennyiségű embert…