A fagyos, szibériai érzetet keltő Hokkaidóból a tavaszias, nápolyi hangulatba cseppentünk, ahogy leszálltunk vonatunkról Kagosimában. Jó, a hasonlat nem magamtól jutott eszembe, később derült ki, hogy testvérvárosok, az azonban elég hamar kiderült, hogy miért. A kitűnő repülős menetrendnek és a gyors sinkanszennek hála hamar a városba értünk, előbb, mint hogy szállodai szobánk elkészült volna, így 1,5 óra „kötelező” szabadidőnket a vasútállomás épületén elhelyezett óriáskerékkel csaptuk el. Itt tárult elénk először a város lenyűgöző látképe és a háttérben valami olyasmit láttunk, hogy nem akartunk hinni a szemünknek.
A szobánkat elfoglaltuk, majd a zseniális belvárosi turisztikai buszjárattal felmentünk a közeli hegytetőre, alaposan szemügyre venni a várost és itt derült ki, hogy amit láttunk az óriáskerékből, az az, aminek látszik. Egy füstölgő vulkán!!! Nem felhő, hanem füst hagyja el a csúcsát! A rengeteg tájékoztatóból derült ki, hogy Nápoly a testvérváros, illetve ez nem véletlen, hiszen ami ott a Vezúv, az itt a Szakuradzsima. Nem jártam még Nápolyban, tudom, hogy a Vezúv is aktív, de azért ez rohadtul ijesztő, hogy ennyire. 1914-ben tört ki utoljára úgy igazán, akkor lett a szigetből félsziget, mert a szárazfölddel a kifolyó láva miatt immáron összeér (ez némi csalás, mert maga az egész placc egy sziget – Kjúsu szigetének legnagyobb városa ugyanis Kagosima és itt egy kis öbölben alakult ki ez a cuki vulkánocska, ami 125 évvel ezelőtt egy szigetecske volt a szigetnél, s ahogy írtam, ma már összeér az „anyaszigettel”).
A város még büszke is rá, hogy szimbiózisban él a 4 km-re lévő vulkánnal. A Kagosima Akváriumban le is van vezetve mondjuk, hogy ökológiailag ezt a szimbiózist hogyan is kell érteni, de azért önonómiailag már kevésbé értem a kölcsönös előnyöket 🙂
Az amúgy nem kicsi és pezsgő város azzal lepett meg, hogy a megszokott japán-rendszerű villamosa a többiektől eltérően pörgős és haladós, persze a lámpák és a bugyuta kétajtós rendszer miatt itt is lassabbak, mint Budapesten, de a le- és felszállítást pörgetik a járművezetők, a gyorsítás és a lassítás pedig olyan intenzív, mint csak kevés kollégámnál Budapesten 🙂
Második délutánunkon a csodálatos időt kihasználva „átugraottunk” Nagaszakiba egy naplementére, két évvel ezelőtti adósságunkat törlesztendő…
Továbbindulásunk napját pedig a Kagosima Akváriumban kezdtük, amely egyik jelképe a cetcápa, amelynek létezéséről eddig nem is hallottam. Ő és néhány további tengeri herkentyű egy hatalmas medencében van elszállásolva, bámulatos oldalsó és alsó megtekintési lehetőségekkel. Az Akvárium további erőssége a már említett vulkános ismeretterjesztés, lévén ide a vulkán még közelebb van és az Csendes-óceánból lecsippentett Kagosima-öböl élővilágát értelemszerűen alaposan felforgatja az itt duruzsuló vulkán. Az egyik legmeghökkentőbb tanulság, hogy nem feltétlenül negatív hatással van a mérgező gázok és az olykor előforduló lávafolyam az itteni élővilágra…