Tokióban 2 éjszakát töltöttünk 2024 márciusában. Az egyetlen megmaradt vonal elég hosszú, áthalad a híres Sibuján, ám európai szemmel meglehetősen kettős érzelmeket kelt: 40-nél nem megy gyorsabban, a megállókban sok időt tölt az egykapus utascsere miatt (hátul kell felszállni, elől le), viszont a szűk utcákban sorompós biztosítással közlekednek a légfékes, de modern hajtású szerelvények.
