Soha nem jártam még ezelőtt Spanyolországban, de egészen különleges hellyel kezdtem! A kirándulós csapatunk rendkívüli gyűlést tartott Mallorcán, hogy olyan oldaláról ismerjük meg, amiről valószínűleg nagyon-nagyon sokan nem is tudtak.

Bennem Mallorca a bulinegyeddel volt egyenlő, Németország és Anglia tiszteletbeli nyári tartománya, sok részeggel és hajnalig tartó bulival. Pont nem az én világom. Erre kiderül, hogy a fővárosi és környéki partinegyedek eltörpülnek a sziget méreteihez képest, illetve nyilván februárban „a kutya sem kíváncsi” a nyári bulinegyedre. Ez csak azért nem igaz, mert rengeteg kutyás kirándulóval találkoztunk 🙂 – a lényeg tehát, hogy a sziget szépsége ettől még ebben az időszakban fedezhető fel nyugalomban és kényelemben, hiszen a bulizók ilyenkor messze járnak.

A sziget lélegzetelállító élményekkel várt és azóta újra meglátogattam egy másik baráti társasággal és egészen bizonyos, hogy nem utoljára. A nagy szívfájdalmam, hogy túl sok tömegközlekedéssel kapcsolatos dolog itt nem vár rám, legalábbis az eddig erre szánt idő mindig nagyon kevésnek bizonyult. Egyszer tematikus napokat is tartanom kell 🙂

Sa Calobra

Sa Calobra egy kis halászfalu a sziget északi partvonalán. A partot itt erősen idézőjelbe kell tenni, hiszen iszonyatosan meredek, sziklás széle van itt (is) a szigetnek, így nagyon nehéz ember által (egynél többször is) igénybe vehető kontaktot találni a tengerrel. Itt is úgy néz ki a falu, hogy van egy rohadt meredek út, amely a tenger egy mini öblébe vezet. Az út két oldalán eleinte házak, később pedig egy teraszos parkoló, ami gondolom nyáron semmire sem elég. Februárban kényelmesen elfértünk, alig voltak rajtunk kívül. Az öbölben egy-két vendéglő, kunyermáló macskák, mini kikötő, néhány boltocska és házacska.

Már maga a helység is „cuki” és különleges, de ami mellette van! Egy szurdok kijárata található párszáz méterre, amely olyan természeti kincseket tartogat az idelátogatóknak, hogy leírni lehetetlen. A képaláírásokban azért igyekszem, de sem a képek, sem az írás nem tudja visszaadni azt, amit az ember ott tapasztal. Mármint hogy 10%-ban sem.

Formentor félsziget

A félsziget végén egy takaros világítótorony található, amiről közelről vagy elfelejtettem képet készíteni, vagy a kevés hely miatt nem volt megfelelő közeli perspektíva. Mindegy, messziről nagyon aranyos :), de el kell jutni odáig! Szezonban nagyon hamar, szezonon kívül kb. félúton kell letenni a kocsit. Szezonban buszjárat van, szezonon kívül lábbusz. Mi kirándulni mentünk, így nyafogásnak nincs helye, sőt, a rendelkezésünkre álló térkép alapján az egykori gyalogos utat követtük, amely sok helyen nagyon jó állapotban van, máshol a közút miatt eltűnt, megint máshol pedig a természeti elemek magukévá tették. Kalandos, viszont élménydús út adódik így, még gyakoribb találkozásokat okozva a kecskékkel.

Mielőtt azonban az ember nekiállna ennek a túrának, két olyan élmény várja, ami után nehéz is folytatni a napot (de muszáj). A félsziget bejárata egy magaslat, ahonnan a kilátás a tengerre olyan, amit nehezen képzel el az ember. A süvítő szél segít megtalálni a meleg holmikat a táskában, de a látvány mindenért kárpótol. A magaslat mellett egy még nagyobb domb található, amely egy háborús bunkernek és egy többszázéves őrtoronynak, valamint egy katonai objektumnak ad helyet. Innen (az őrtoronyból) már a sziget belseje felé is lehet tekinteni, megmutatva annak nagyságát és kiterjedését. A közeli öböllel mindenesetre nagyon szép látvány tárul elénk.

Sóller

A sziget északi részének nagyobb(akcsa) városa egy óvárossal a hegyek között és egy kikötői résszel a tengerparton várja a látogatókat. A sziget tömegközlekedési különlegességéből egyből kettő kötődik ide: a fővárossal, Pálmával egy régi vasútvonal köti össze egy meglehetősen hosszú alagút segítségével, a magasságkülönbség miatt viszont az óvárost a tengerparttal egy villamosvonal kapcsolja össze a vonathoz átszállást biztosítva. Mindkettőt meghagyták százévvel ezelőtti hangulatban (modernizált technikával), így rendkívül népszerű turistalátványosságot biztosítva. Februárban a vonat nem járt, de a villamos igen!