A kirándulós csapatom többször járt már a Magas-Tátrában, egyszer korábban már én is, de magára a túrára nem álltam készen, így a parkolóban először is kialudtam magam, utána pedig kicsit körbenéztem Tátrafüreden és a Csorba-tóval összeköttetést biztosító hegyi vasúton.
Ezúttal azonban felkészültebben és kipihentebben érkeztem, így nekivágtam a többiekkel a túrának, ami hosszúnak nem volt túl hosszú (talán 15 km), ellenben fel is, le is kb. 1000 méter volt a leküzdendő szintkülönbség (tehát mintha kb. a tengerpartról felsétálnánk a Kékestetőre…). Vita tárgya szokott lenni, hogy felfelé rosszabb, vagy lefelé, én ezt rövidre tudom zárni: felfelé menetkor a felfelé menet a rosszabb, lefele menetkor a lefele menet 🙂
A kora reggeli gyönyörű fények mellett a magyarországi augusztusi hőségből a 10 fok alatti tátrai klímába másztunk fel, így trükkös öltözékkel kellett készülni. Persze a mászáskor a hideg nem annyira érdekli az embert, amikor azonban megszusszanunk, veszélyes tud lenni az alulöltözöttség.
Nem vagyok gyakorlott és edzett kiránduló, ennek megfelelően a felfele út végén már-már az életemért küzdöttem, minden megmászott 10-20 méter után meg kellett állnom. Szerencsére a többiek kitartottak mellettem 🙂 – valamint a lenyűgöző táj megért minden erőfeszítést, legközelebb sem hagynám ki a túrát!