Miért Japán?

Az ihletet, hogy menjünk Japánba, igazából a John Wick 4. része hozta meg, amely egy része Japánban játszódik. A moziban fogalmazódott meg bennem, hogy kimondjam, ami régóta motoszkált: csak meg kéne látogatni ezt a világot!

Forrás: YUKO SHIMIZU (清水裕子)

Én magam nem vagyok túl sok japán ismerettel felvértezve, nem ismerem a kultúrájukat, a szokásaikat, az ételeiket, stb., de az a kevés inger, ami onnan ért, mindig is nagyon tetszett, persze fenntartásokkal, mert vannak és voltak mindig is érdekes információk.

Zsuzsa viszont rengeteg animét fogyasztott már, így sokkal több apróságot ért ebből a világból, mint én. Így hát eldöntöttük, irány Japán! 😊

2023 augusztusában csináltunk egy kis szabadidőt, hogy a repülőjegyeket megvásároljuk. Elsődleges cél a cseresznyevirágzás időszakának belövése volt, így kezdtünk el március vége – április elejére lőni. A 2024-es Húsvét koránra, március végére esik, így megajándékozva minket két fizetett ünneppel, azaz mínusz két szabadsággal. Némi keresgélés és márkahűség után a Lufthansa keresőjében jutottunk a legtovább és ott „csaptunk le” egy kikevert lehetőségre: március 20-án Münchenen keresztül ki, április 7-én Bécsen keresztül vissza. Na nem volt olcsó, de az időszakban ez a két nap és két lehetőség adta ki a „legolcsóbb” árat, de így is majdnem háromszor annyi a jegy, mint a kínai légítársasággal Pekingen keresztül… Az pedig, hogy Bécsből Budapestre fogok repülővel utazni, fizikai undorral ér fel, mélységesen elítélem a rövid távú repülést a környezeti hatásai miatt. Természetesen, ha csak Bécsig kérjük a jegyet, 150-200 ezer forinttal drágább, mint plusz átszállással, plusz startolással és landolással, mert így logikus. Pedig Schwechatról simán hazavonatoztunk volna… (Zárójeles megjegyzés, hogy a Lufthansa Németországon belül már kínál csatlakozó, ICE-re is érvényes vonatjegyet, de könyörgök, Európában vagyunk, miért ilyen nehéz ezeket a dolgokat terjeszteni?!)

Később azért sokszor felsejlettek a fejemben az egyéb repülési lehetőségek is, így például a FinnAir Helsinkin keresztül, akikkel órákkal kevesebb lett volna az út ugyanannyi pénzért. A törökökkel sem vagyok manapság komfortos, de Isztambulon keresztül is olcsóbban (na nem harmadáron) és rövidebb idő alatt kijött volna az út, de döntöttünk, költöttünk, Lufthansával repülünk.

A tervezés

Sajnos a 2023-as évünk még inkább a munkáról szólt, így minden korábbinál kevesebbet törődtünk magunkkal és például a japán út tervezésével. Ezért elsődlegesen két célunk volt: nem mindent belezsúfolni a programba, mondván, egyszer vagyunk Japánban és részben ezzel összefüggésben pihenni megyünk, nem rohanni.

Decemberben kerítettünk sort a szállások lefoglalására, ami ugye azért is fontos, mert akkor már egy napi szintű itinert össze kell hozni és utána ahhoz tartani magunkat. Az ünnepi időszak erre lehetőséget adott számunkra és kialakítottuk a menetrendet: Tokió néhány nap ⇨ Nagaszaki 1-2 nap ⇨ Oszaka sok nap ⇨ Fuji hegység körül néhány nap ⇨ ismét Tokió a maradék napra.

Az első „meglepi” az volt, hogy a csütörtöki érkezésünktől már csak szombatig találtunk a kiszemelt szálláson szabad szobát, a hétvége már ekkor tele volt! Ez kisebb riadalmat okozott, de mint kiderült, leginkább Tokióra és a jó ár-érték arányú szállásokra vonatkozik, így alakult, hogy elsőre két éjszakát töltünk majd Tokióban.

A tervezés ezen fázisában még elég móricka módszerrel terveztem az országon belüli utazást, így nem foglalkoztam vele különösebben, hogy jutunk Tokióból Nagaszakiba. Végül nem is lett ebből probléma, de azért csak jelezném, hogy ez 1.200 km! És ugye nem áll szándékomban repülni! Hetekkel később, sőt, igazából közvetlenül az indulás előtt realizálódott csak, hogy ez az út amúgy simán teljesíthető egy nap alatt, sőt, bruttó 8 órába is bele tudna férni. Ezt le lehet fordítani európai viszonylatra: még nyugaton is alig lehetséges ekkora távot ilyen rövid idő alatt vonattal megtenni, de a japánoknál ez – szerencsénkre – természetes.

Oszakára azért terveztünk több éjszakát, mert itt nagyon sok minden van a környéken: Kiotó, Nara, Kóbe és mint utólag kiderült, Hirosima is belefér.

• A Fuji hegység sok dilemmát állított fel, de ezeken hamar túljutottunk:
  Én szeretek kirándulni és teljesíthetőnek tűnnek a Fujin keresztülvezető túraútvonal paraméterei, de akar a franc túracuccokat cipelni az egész országon át, aztán majd vissza csak ezért a 12 km-es túráért! Pedig a non plus ultra túraajánló az éjszakai túra, hajnali csúcstámadással, ahonnan értelemszerűen egészen elképesztő látványt nyújt a napkelte. Ha látszik a nap! 😊 Szóval én ilyen kockázatokat nem mertem bevállalni, ráadásul Zsuzsa nem túrázós típus.
• Tele van látnivalóval a hegy környéke és oldalai, amiket nem hiszem, hogy tömegközlekedéssel be lehet járni.
• Autót kell tehát bérelni, de bakker, itt balra tarts van jobbkormányos autókkal és a japán feliratokat gyalog sem tudom értelmezni, nem ám vezetés közben! Persze, a fontos dolgok angolul is ki vannak írva – azért koránt sem minden fontos dolog, mint ahogy az kiderült, de azért tükörvezetés közben ezeket is fel kell fogni és értelmezni.

Mindenesetre belevágtam a kocsibérléses dologba is. Szerencsére a Sinkanszen állomás közvetlen közelében találtam is egy, a Hertz csoporthoz tartozó kölcsönzőt, ahol el is kezdtem minden tudást magamba szívni, amikor is jött a technológiai zsákutca: néhány ország esetében a Bécsi egyezmény szerinti nemzetközi jogosítványt kérik, a többség esetében azonban a Genfi egyezmény számít, így Magyarország esetében is. Ez idáig rendben van, hazánk mindkettő egyezménynek tagja, ám a foglalás során, amikor ki kell választani, melyik ország állította ki a nemzetközi jogsit, már nem szerepel Magyarország, holott a magyarázó felsorolásban ott van. Bezzeg Szlovákia, Horvátország és néhány környező ország ott van a választhatók között. Na, ezt a kockázatot nem mertem felvállalni, de pár nappal később észrevettem, hogy nem ők az egyetlen kölcsönzők az állomásnál, a másik szolgáltató honlapja pedig kitűnően működött, így tettem egy foglalást.

Apropó, honlapok. Itt elképesztő káosz van európai szemmel. A honlapok többsége kinézetre és ergonómiára mintha a ’90-es években ragadt volna, az online fizetés nagyon nem triviális és tele van buktatóval (állítólag főleg a Visa kártyákkal akad gond és ezt a nagyon kis merítésű tesztjeinkkel alá is tudom támasztani), de ami a legszebb: sok-sok helyen nem csak az ügyfélszolgálat és a munkatársak alszanak éjszaka, hanem a honlapok is!!! Nem lehet például vonatjegyet venni éjjel! Nem csak a honlapról, az automatákból sem! Ez főleg a felkészülési időszakban okoz problémát, tudniillik Japánban akkor van éjjel, amikor otthon nappal 😊.

Részlet a vonatjegy foglaló rendszerből – itt a legkisebb gond a dizájnnal van, a menüpontok ugyanis képek!

Éjszaka van, ne netezzé’!

Szóval a tervezésre és a felkészülésre nagyon kevés energiát és időt fordítottunk, köszönet az ismerősöknek, akik utolsó napokban, hetekben elláttak hasznos információkkal. E sorokat programunk kb. felénél írom és eddig azt kell mondjam, hogy semmit nem bántunk meg, lehet, hogy kimaradt egy-egy must-see helyszín, vagy program, de amin mi helyette voltunk, azt is csodáltuk és élveztük. Volt egy-két apró baki, de ezek egy részét az időjárás befolyásolta, másrésztől pedig utólag mindig okos az ember, de ezekről majd a következő fejezetekben!