Természetesen számunkra kihagyhatatlan program egy kirándulás során a helyi állatkert felkeresése, így a tokiói Ueno Zoo-t rögtön be is terveztük első teljes napunkra.
Nyitásra igyekeztünk érkezni, hogy látnivaló esetén a lehető legtöbb időt bent tölthessük, de egy olyan éjszaka után, amit a jet-lag így tönkre tesz, örültünk, hogy reggelizni fel tudtunk kelni.
Az állatkert egy hatalmas park kisebb szeglete, amit a Google Térkép nem jelöl egyértelműen, így kisebb kihívás volt megtalálni a bejáratot. Ennél a bejáratnál szembesültünk először a japánok automata-mániájával, a belépőket ugyanis automatákból lehetett megvenni, hogy utána egy valós hús-vér ember ellenőrizze azt. Ez a szemlélet rengeteg helyen visszaköszön, persze érezhetnénk egy kis cinizmust szavaim mögött, de valójában nem tűnik ez rossz kompromisszumnak: az automata nem fogja elszámolni a visszajárót és könnyebben kiszűri a hamis pénzt, míg a beléptető személynek is van állása és személyesen tudja üdvözölni a látogatókat.
Az állatkerti belépő ára meglehetősen alacsony, 600 jen, ami nem éri el az ezerötszáz forintot jelenlegi árfolyamon. Persze kiderült, hogy nem ez a belépő olcsó, hanem az árak általában így alakulnak néhány kivétellel, de összességében előre elmondhatom, hogy nem is ez az állatkert nyújtotta eddig a legjobb élményt és terjedelme is simán elmarad a budapestiétől például.
Hosszas rizsázás helyett inkább képeket osztok meg ebben a posztban, de a mindenki kedvence panda állományról muszáj anekdotáznom. Az állatkertet két részre osztja egy utca, ezen keresztül egykoron egy függővasúttal, manapság csak hídon lehet átkelni, a hídról levezető szerpentint követően pedig azonnal a pandadömpingbe csöppenünk. Kb. egy tucatnyi tájékoztató emberrel kerülünk hirtelen szembe, akik táblák által mutogatják, hogy a négy pandát hogyan lehet megtekinteni. Ez azért akkor is túlzás, ha valójában a pandák három felé vannak osztva: a nőstény és a hím szülő panda külön-külön, s a kamasz ikerpárjuk, akik együtt, de a szülőktől szeparálva vannak. Szóval ennek megfelelő sorba kell állni, hogy a kicsiket, vagy a nagyokat szeretnéd megtekinteni.
A japánok jófejsége, hogy a hosszú sorok elejére kirakják, hogy kb. milyen várakozási időre kell számítani. Az ikrek sora előtt 40 perc állt. Eléggé nehezemre esett ezt befogadni, de természetesen beálltunk a sorba, ami lassan, de biztosan haladt előre és a tekergés során újabb és újabb szakaszát fedeztük fel annak, hogy hol fogunk még sorban állni 😊, mert soha véget nem érő sorunk van. Útközben jöttek az információk, hogy kis csoportokban 1 perc áll majd rendelkezésünkre, de ahogy közeledtünk a helyszínhez, egy valamit nem láttunk: a pandákat. Világossá vált, hogy a két áldott lélek egy eldugott sarokban döglik, így mire sorra kerültünk, bebizonyosodott a percek óta elkerülhetetlennek tűnő helyzet: semmit nem lehet a kölkökből látni. A lehető legjobb szögből készült fotó ezt tökéletesen alátámasztja: a képen bizony ott a két kölök!
Ha annyit fizettünk volna ezért, amennyit Nyugat-Európában szokás, akkor bizony jó nagy átverésnek értékeltem volna az egészet, így 40 percet vettek el az életünkből, aminél volt már sokkal rosszabb is.
A kamasz panda-ikerpárnál csak a szülők bemutatója volt rosszabb (igen, lehet ennél is rosszabb): a nőstény szintén láthatatlan üzemmódban volt, míg a hím nekünk háttal, jól láthatóan döglött, de olyannyira jól érezte magát és mi persze olyannyira jó betekintési szögben voltunk, hogy megmutatta, hogyan kell jó nagyot kakilni. A békesség kedvéért én itt eltettem a telefont, nem fotóztam, pedig komplett étrendelemzést végezhetnétek most Ti is.
Az állatkert tehát szép környezetben fekszik, egy tavat is magában foglal, ami tele van lótusszal, így virágzáskor elképesztő látványt nyújthat, márciusban csak száradt szárak akadnak, de még ezek is egész jó látványt nyújtanak. A nagyon vagány függővasút látszólag évek óta nem működik, ezért nagy kár, illetve a kifutók egy része meglepően szűk és ingerszegény, ez azért több, mint meglepő volt. Körülbelül 3 órás programot jelentett nekünk ez a hely, ennyit és a belépő árát simán megért.